Légyölő galóca
A légyölő galóca jellegzetes megjelenésének köszönhetően talán a legismertebb gombafaj. Sokan vele azonosítják a gyilkos galócát, tévesen.
Leírása:
Kalapja 5-20 cm széles. Gömb alakúból félgömbbé, majd domborúvá válik, csak idősen terül ki. Felszíne sima, fényes. Színe élénkpiros, idősebb példányok esetén vagy eső után narancssárga, fakó sárga lehet. Felülete könnyen letörölhető, eső által könnyen lemosódó, fehér pettyekkel tarkított. A már kiterült kalap pereme bordás. Már nagyon fiatalon is jól felismerhető, mert kettévágva a még zárt termőtesten is felismerhető a kalapbőr narancsos színe.
Termőrétege lemezes. Lemezei fehérek, esetleg kissé halványsárgásak, sűrűn állók, szélesek, nincsenek a tönkhöz nőve. Élük gyakorta fűrészes.
Tönkje 7-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag, robusztus, hengeres, üregesedő, fehéres, esetleg kissé sárgás. Felülete sima, a gumós alját koncentrikus körökbe rendeződött bibircsókok díszítik. Bocskora nincs. Gallérja nagy, lelógó, nem bordás, a tönkhöz hasonló színű.
Húsa fehér, a kalap bőre alatt sárga, nem színeződik. Állaga puha, lédús.
Szaga, íze jellegtelen. Elfogyasztása után állítólag kellemetlen utóíz jelentkezik.
Spórapora fehér, nem amiloid. Spórája elliptikus, 9-12 * 6-9 μ nagyságú.
Júliustól novemberig megtalálható erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben. Hazánkban helyenként nem ritka faj.
Étkezési értéke:
Mérgező! Méreganyagai (iboténsav, muszkarin, muszkazon, muszkaridin) az idegrendszerre hatnak. Elfogyasztását követően 1/2-3 óra múlva hányás, légszomj, bódultság, önkívületi-, részegséghez hasonló állapot jelentkezik, akusztikus és vizuális hallucinációk jelentkezhetnek. Egyes embereknél ez az állapot akár az őrjöngésig is fokozódhat. A légyölő galóca által okozott mérgezés csak ritkán halálos kimenetelű. Becsült halálos adagja egy egészséges felnőtt ember számára kb. 10-15 kalap.
Érdekességek:
1869-ben ebből a fajból izolálták először a muszkarin nevű méreganyagot, innen is kapta latin elnevezését. Meglepő módon a légyölő galóca meglehetősen kevés muszkarint tartalmaz egyes susulyka és tölcsérgomba fajokhoz képest.
Magyar nevét onnan kapta, hogy papírra kenve légyölő anyagnak használták. Erdély egyes részein a mai napig él ez irányú felhasználása.
Pszichedelikus hatását több kultúrában is kihasználták az erotikus élmények fokozására, a szellemvilággal való kapcsolattartásra.. Az ókori Indiában a Védák könyvében a halhatatlanság italának nevezett Szóma (Soma) egyik alkotóeleme ez a gombafaj volt, csakúgy, ahogy a germán isten, Odin örök ifjúságot és tudást hozó italában is. A viking harcosok a légyölő galóca főzetét fogyasztották csata előtt, hogy legyőzhetetlenné váljanak. A görög dionüszoszi ünnepeken a borba vegyítve fogyasztották. A szibériai sámánok a szellemek világához vezető utat nyitották meg a galóca fogyasztásával.
Hasonló fajok:
- Barna galóca (Amanita regalis) kalapja barna, barnássárga színű nagy sárgás-fehéres-szürkés burokmaradványokkal.
- Császárgalóca (Amanita caesarea) lemezei aranysárgák, tönkje citromsárga vagy aranysárga, gallérja is sárgás, nagy, fehér, elálló, zsákszerű bocskora van.
- Piruló galóca (Amanita rubescens) gallérja bordás, húsa vörösödő.
Legfontosabb elkülönítő bélyegei:
- élénkpiros, narancssárga kalap letörölhető fehér pettyekkel,
- nagy, lelógó, nem bordás gallér,
- gumós tönk, melynek alján koncentrikus körökbe rendeződött bibircsókok vannak.
Felhasznált irodalom:
- Albert – Locsmándi – Vasas: Ismerjük fel a gombákat! I.
- Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
- HVG XVII/17. Magyar ősdrogok
- Locsmándi Csaba – Vasas Gizella: Gyűjtsünk gombát erdőn, mezőn!
Képgaléria:
Az oldalon közölt információk csak az ismeretterjesztést szolgálják. Képről gombát 100%-osan meghatározni nem lehet! Amennyiben fogyasztási céllal szedsz gombát, úgy azt minden esetben mutasd be szakellenőrnek!
