2011.09.11. Kirándulás a Kevélyekre
Csillaghegyről a Kevélyekre kirándultunk. Túránk során küzdöttünk darazsakkal, felkerestünk egy elhagyott bányát, és megnéztünk több barlangot és kilátópontot is.
Főbb útpontok: Csillaghegy – Schäffer-tanya – Ezüst-hegyi-kőbánya – Papp Ferenc-barlang – Ezüst-kevély – Nagy-Kevély – Kevély-nyereg – Zöld-barlang – Hajmanica – Pomáz
Útvonal: 
Max magasság: 517 m
Min magasság: 105 m
Össz. emelkedés: 592 m
Össz. ereszkedés: -576 m
Vasárnap, reggel negyed kilenc. Csillaghegy, hév megálló, kocsma. Már ekkor nagyon meleg volt. Ültem kint az egyik asztalnál, előttem térkép, kezemben sör, szám sarkában cigi. – Vannak rossz szokások, melyek mégis kellemessé tudnak tenni egy másnaposan induló reggelt. – Böngésztem a megteendő utat s vártam a többieket.
Szép lassan kezdett összegyűlni a csapat. Unokahúgom Évi, rajta csüngve a kicsi Bella, és a barátja, Attila. Majd kicsit később másik unokahúgom Szilvi oldalkocsijával, Istvánnal. Amíg a társaság összerázódott, a kicsi Bella, fiatal korát meghazudtoló elszántsággal indult a kocsma felderítésére. Bella baba amúgy egy angyal, azt hiszem legközelebb el is lopom, kell nekem egy ilyen apróság!
Miután sikerült a kis totyogót befogni, és “embert próbáló” erőfeszítések árán rákötözni az anyja hátára, elindult a menet a jelzésen kifelé a városból. Egy-két kanyar után elértünk a Rókahegy lábához, és végre betehettük a lábunkat a fák közé. Egy rövid emelkedőt követően szintben haladtunk szép libasorban át a hegyen. Kiérve a fák közül aztán bozótos, füves szakasz következett egész az Üröm – Budakalász között húzódó autóútig. Átkelve az aszfaltcsíkon és elhaladva a Schäffer-tanya mellett, széles földúton kezdtük meg a kapaszkodást a Nagy-Kevély felé.
Az út mellett szép lassan feltűntek az ürömi tanösvény tájékoztató táblái, melyek a szokásos módon igyekeztek minket okítani a környék geológiájával, flórájával és faunájával kapcsolatban. Hamarosan elértük az Ezüsthegyi bányát, ahol letértünk egy rövid időre a jelzésről, hogy kicsit nézelődhessünk a szétszórt homokkő sziklák között, illetve, hogy felkeressük a Papp Ferenc-barlangot. A barlang mellett úgy döntöttünk épp itt az ideje egy reggelinek, de sajnos a darazsak is ezen a véleményen voltak. Ráadásul úgy gondolták, hogy a mi reggelink az ő reggelijük. Úgyhogy szedtük a sátorfánkat, és inkább a jelzésre visszatértünkkor vettük elő elemózsiánkat.
A darazsak ismételt megjelenése miatt kapkodva befejezett reggelit követően, tovább haladtunk a jelzésen szép lassan felfelé. Az út egy ideig a már meglátogatott bánya felett vezetett. Ezt kihasználva egész jól beláthattuk a felhagyott, fiatal fenyőkkel benőtt kőfejtőt. Kicsit feljebb haladva az ösvényen ismételt kilátási lehetőségek sorakoztak, ahonnan a lent elterülő Pilisborosjenőre vethettünk pár pillantást.
Tovább haladva a dolomit és mészkőkavicsokkal bőven hintett ösvényen, hamarosan elértük az Ezüst-Kevély gerincét. Miután itt is megszemléltük az informatív táblákat, fekete fenyővel vegyes tölgyesen kapaszkodtunk egyre magasabbra. Elhagyva az Ezüst-Kevély csúcsát meredekebbé vált alattunk az út. Molyhos-tölgyes bokorerdő váltotta fel az eddigi magasabb fákat. A néhol mészkősziklákkal borított ösvényen kaptatva végül felérkeztünk a Nagy-Kevély csúcsára, ahol egész népes sereglet időzött. Mi is megálltunk, és tartottunk egy hosszabb, 15-20 perces pihenőt, hogy gyönyörködhessünk a látványban.
Mivel elég erősen tűzött a nap, és ez a gyereknek annyira nem tesz jót, így hiába a szép kilátás és a kényelmes ülőhely a köveken, csak el kellett indulni, hogy egy kis árnyékot keressünk. Összeszedtük magunkat, és leereszkedtünk a csúcsról a kevély-nyergi pihenőhöz. Itt megszálltuk a padokat és az asztalt, hogy ismét ehessünk egyet, illetve Bellát is át kellett szerelni tiszta és az időjárásnak jobban megfelelő ruhába. Egy idő után természetesen a kíváncsi darazsak itt is feltűntek, folytatódhatott a reggel félbemaradt hessegetős tánc.
Pihenés közben megvitattuk, merre is menjünk tovább. Több lehetőség is volt: Csúcs-hegyen és az Oszolyon keresztül Pomázra, rövidítve az utat a Majdán felé, vagy a Zöld-barlang irányába. Végül a Zöld-barlang győzött. A kicsinek így is épp elég volt a melegből egy napra, és ez tűnt a legrövidebb, leggyorsabb útvonalnak. Felkerekedtünk hát, és a jelzésen elindultunk a barlang irányába. Miután megérkeztünk Bella kapott egy kis kimenőt, hogy tipeghessen kicsit, mi pedig igyekeztünk utána járni a barlangnak, illetve a kilátóponttól nézelődtünk kicsit Pomáz felé.
A kilátó után egy darabon még a jelzésen mentünk tovább a Monalovac felé, majd arról letérve nyugat felé megkerültük a hegyet, és a Hajmanica bokrokkal tarkított, füves dombjain caplattunk tovább Dolinapuszta felé. Itt próbálkoztunk, hátha találunk némi gombát, de reménytelennek bizonyult a próbálkozásunk. A szárazság miatt nemhogy gomba nem volt, de még a bogyók is szó szerint elkezdtek ráaszalódni a bokrokra.
Átvágva a Barát-patakon hűsöltünk még kicsit egy part menti fa árnyékában, majd megkezdődött a szlalomozás Pomáz utcáin a hév megálló felé. Valamikor 3-4 óra között egy hév közeli kocsmában véget is ért a túránk. Hideg üdítők, fröccsök, sörök mellett beszéltük meg egymással a nap eseményeit.
Kapcsolódó videó:
Képgaléria:
