2012.04.28.-30. A cseszneki vár és a Cuha-völgye

Barátaimnak hála volt szerencsém egy hosszú hétvégét tölteni a Magas-Bakonyban, pontosabban Cseszneken. Első blikkre úgy voltam vele, hogy a “Bakony gyöngyszeme” kifejezés csak amolyan marketing fogás lesz, de kellemesen csalódtam. A község több, mint hangulatos, az emberek kedvesek, a helyi kocsmában pedig isteni a házi sör!

Főbb útpontok: Csesznek – Vinye – Cuha-völgy – Aranyos-völgy – Csesznek
Útvonal:     

A község határában áll a durván 700 éves Cseszneki vár romja. Mondanom sem kell, hogy mikor kiderült, hová megyünk, evidens volt egy röpke séta szervezése a romokhoz.

Cseszneki vár

Annak ellenére, hogy milyen kis községben fekszik, a rom meglehetősen jó állapotban van. Látszik, hogy foglalkoznak vele, igyekeznek megőrizni az utókornak. A nagyobb várakkal szemben azonban itt nem kell számítani vártörténeti múzeumra, panoptikumra s hasonlókra. Itt mindössze a romok és a környező táj szépsége az, ami várja az ide látogatókat. Ennek ellenére azt a rövid sétát és a 400 Ft-os belépőt mindenképpen megéri.

A várlátogatás után megejtettünk egy kis kocsmázást, szalonnasütést s egyebek, de ez az oldal szempontjából lényegtelen. Ami igazán lényeges, az másnap történt…

Reggel kényelmesen keltünk, hisz – mivel helyben voltunk – nem kellett sietni sehova. Kilenc óra is elmúlt, mire a zsákjainkkal a hátunkon elindultunk végre a jelzést követve Vinye felé. Egy darabon a falu utcáin, majd a 82-es úton kellett haladnunk. Ez utóbbi egyáltalán nem volt szimpatikus. Az autók 70-80-as tempóval húztak el mellettünk, s sok helyen a félrehúzódásra alig volt helyünk. Ez így, amellett, hogy hangulatromboló még marha veszélyes is.

Kb. 300 méternyi extrém aszfalttaposás után elértük a szántók és az erdő találkozását, ahol végre letérhettünk a műútról. Következett némi gyenge kapaszkodás felfelé a turistajelzésen. Rövid szakasz volt és egyáltalán nem megerőltető, így jó tempóban tudtunk haladni. Útközben összefutottunk egy túratársunkkal, ki bőszen falta túlpakolt táskája tartalmát, hogy annyival is könnyebb legyen. Az éhes hölgy később beelőzött minket, mivel folyton megálltunk a fényképezés miatt.

Kezdett egyre melegebb lenni, az időjárás a júliust idézte. Bükkök lombsátra adott némi árnyat a jó állapotú földúton, melyen haladtunk. Alig észrevehetően, de folyamatosan felfelé vezetett minket az út. Körülöttünk mindenfelé lepkék repkedtek, akik nem kis melót adtak, mire egy-egy példányukat végre lencsevégre tudtam kapni.

Pókhálós lepke (Araschnia levana)

Kb. 4 km megtétele után az eddig ÉNy-nak tartó jelzés élesen elfordult balra 90 fokot, és az út is meredekebbé vált. Elérve a és jelzések találkozását jobbra (ismét ÉNy) fordultunk. Innen egész addig, míg el nem jutottunk a Cuha-patakig erősen lefelé tartottunk. A patak közelében már hallhattuk, hogy vége az eddigi nyugalomnak, gyerekek zajától volt hangos az erdő. Közben a reggel már látott túrázó hölggyel is ismét találkoztunk, épp Vinyéről tartott visszafelé. “Ismerősként” köszöntünk újra egymásnak.

Átkelve a patakon a jelzéseket követve besétáltunk Vinyére. Megvallom, a falu nem nagyon érdekelt, mindössze csak egy jót akartunk enni és inni. Hamar meg is találtuk a Pokol csárdát. A helyről csak annyit, hogy az étel elfogadható, ahogy az árak is. Mindenesetre Cseszneken olcsóbban lehet jobbat kapni. Panaszra azért nem lehetett okunk, és a sör is jól esett.

Az ebéd után ugyanazon az úton tértünk vissza a patakhoz, amelyen a faluba érkeztünk. Rátértünk a jelzésre, mely végig kanyargott alattunk a következő pár km-en a völgyben Porva felé. Elhaladtunk a Kőpince-barlang mellett, és a patak partján próbáltunk magunknak utat találni a lassan bandukoló többi kiránduló között. (A barlangot nem néztük meg közelebbről, mert a többiek lusták voltak.)

Kőpince-barlang környezete

Kicsit kitérve a többi kirándulóra: elképesztő, hogy mennyien voltak, és mekkora zajt tudtak csapni. A Cuha-völgye a híréhez híven szép hely, de a sok nyüzsgő ember miatt nekem valahogy mégis keserű volt kicsit a szám íze. A másik dolog, ami zavart, az a murvával gazdagon hintett gyalult földút volt. Elég hasonlatossá tette a járást ahhoz, mintha valaki kertjében botorkáltam volna. Tudom, ez teljességgel indokolható megoldás egy ilyen forgalmas helyen, nekem mégis idegenen hatott.

Ami viszont az itt futó vasútvonalat illeti, az tényleg lenyűgöző. Le a kalappal a tervezői és építői előtt. Az egymást váltó alagutak és hidak sora igazán izgalmassá és széppé teheti itt az utazást.

A völgy is szép volt! A patak csodásan csobogott, érdekes sziklaalakzatokat lehetett látni, és körbeölelt a sétánk közben az erdő. A patakon való többszöri átkelés pedig számomra kifejezetten élvezetes volt. Ezt mondjuk nem mondhatom el mindenkiről: csapatunk egyik tagja, Mariann, minden egyes átkelés során kész műsort adott nekünk a toporgásból, köveken billegésből, sőt végül még a patakba esésből is.

Cuha-völgy

Kb. 4 km-t haladtunk a patak mellett, majd a jelzéskombinációra fordultunk a Rókalyuk-dombnál, nem sokkal a Porva-Csesznek vá. előtt. Nagyjából 2 km-nyi ballagás várt ránk felfelé az Aranyos-völgyben. A nagy melegben elég lassan haladtunk felfelé. Ahogy slattyogunk egyszer csak valaki jön szembe: ismét a reggeli hölgy. Mikor megláttuk egymást, mind harsányan nevetni kezdtünk. Ilyen csak a mesében van!

Amikor elértük a és a jelzések találkozását, elértük az emelkedő végét is. Mi a jelzésen folytattuk tovább az utunkat. Még 4 km-nyi ereszkedés, és otthon vagyunk. Ez már lazának tűnt. Legalábbis ezt gondoltuk…

Van egy fatelep, vagy mi a csoda, nem messze Csesznektől a 82-es út mellett. Nem túl kedves és értelmes emberek gyűjtőhelye lehet ez az intézmény. Az legalábbis tuti, hogy a főnökünkre illik a fentebbi jellemzés. A problémám vele a következő: fakitermelés a túraösvényen úgy, hogy az összes kidöntött fát ott hagyták, ahova dőlt. Ráadásul mindezt úgy, hogy még le se lettek gallyazva. A következmény egy több száz méteren át tartó extrém akadálypálya, és a jelzett út teljes eltűnése. Kitáblázás, elterelés persze nincs. Egyszerűen képtelenség volt megtalálni, hogy merre kéne menni. Bárki is a felelős, ezúton üzenem – és ezt, azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom -: Sz*pjon lovat!

Fakitermelés, pont a jelzett úton

Maradt végül az, hogy belőttük az irányt, s fájó térddel – nem sokkal előtte megadta magát – mászkáltunk át az egymás hegyén-hátán fekvő fákon. Nem volt túl kellemes. Ráadásul a végén, mikor a telep kerítésénél lukadtunk ki, fogadott egy tábla. Sajnos nem tudom szó szerint idézni, de valami hasonló állt rajta: “Magánterület! Ha már eltévedtél menj jobbra száz métert és kövesd az utat!” A vérnyomásom még mindig a plafonon, ha eszembe jut.

Végül kikerültük a telepet, és a jelzés felett 1-200 méterrel értül el a 82-es utat. Nem sokkal előtte rajta kaptunk egy mókust, aki épp előttünk szaladt át az úton. Sikerült nagyjából lekapnom a kis gazfickót a fán, amelyikre felmenekült.

Cseszneki vár

Ezután következett 4-500 méternyi aszfalttaposás, hogy elérhessük a jelzést, mely a 82-es út alatt átvezetett minken Csesznekre. Innen már csak némi kutyagolás volt hátra a faluban, hogy a fájó térdemre végre borogatást tehessek.

Képgaléria:

2012.04.28.-30. A cseszneki vár és a Cuha-völgye

35 photos

▲ vissza az oldal tetejére